Azért nem látjuk Istent földi életünkben, mert Ő lélek.
"Hiszem, ha látom." Sokan Istennel is így vannak, és mivel Vele nem tudunk úgy találkozni, mint egy másik emberrel, ezért sokan tagadják is az ő létét, vagy egyszerűen nem foglalkoznak a kérdéssel. A teremtett világ ezer módon utal Teremtőjére, de Őt magát nem, csak keze nyomát láthatjuk, érinthetjük. Isten lélek, nincs teste, amit emberi szemeinkkel láthatnánk. Megtehetné, hogy ennek ellenére megmutatja magát és közvetlenül is engedi, hogy kapcsolatba lépjünk vele. Van, aki azt mondja, úgy könnyebb lenne hinni benne. De hisz ezt megtette, amikor kétezer évvel ezelőtt testet öltött és emberré lett. Isten lélek, de a Fiúisten megtestesülése által kézzelfogható módon megjelent a világban. És ez nem csak annak a néhány ezer embernek a kiváltsága volt, akik akkor és ott találkozhattak vele. Az Oltáriszentségben minden szentáldozásban a legközvetlenebbül megtapasztalható módon lép kapcsolatba az emberrel. A kenyeret látjuk és érintjük, de a kegyelem, amit kapunk általa, érzékelhetővé teszi jelenlétét életünkben. Isten nem áll az ember elé és kényszeríti térdre, hanem szelíden hívja, és ha az ember megnyitja szívét előtte, akkor megtapasztalhatja őt, még ha szemeivel nem is láthatja úgy, mint embertársát.
Istent közvetlenül csak e földi életet követően láthatjuk, ahogy Szent Pál mondja: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre." (1 Kor 13,12)
