Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, azt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre.
Miért élünk a világon? Mi az élet értelme? Ez az emberiség örök kérdése, amire évezredek óta keressük a választ. Sokan sokféle dologban keresik életük célját: karrier, gazdagság, hírnév, esetleg tudományos vagy művészi területen való sikeresség, vagy egyszerűen “csak” a család, gyerekek, netán a szegények, rászorulók szolgálata... Bármi legyen is, amiben az ember felfedezni véli élete célját, mindenki számára eljön egyszer a pillanat, amikor élete véget ér, és meg kell, hogy váljon mindattól, amiért addig élt. Minden fáradozás hiábavalóságnak tűnik, ha a végén a semmi vár az emberre. Isten azonban azt a vigasztaló reményt nyújtja, hogy az élet nem pusztán az itt eltöltött néhány év, hanem meghívottak vagyunk az örök életre - és a halál nem az örök elmúlás, hanem egy új élet kapuja.
“Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratból megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Ezért Isten mindig és mindenütt közel van az emberhez. Hívja őt és segíti, hogy keresse, megismerje és minden erejével szeresse Őt. A bűn által szétszórt embereket mind összehívja családjának egységébe, mely az Egyház. Ennek megvalósítására küldte Fiát mint Megváltót és Üdvözítőt, amikor betelt az idő. Isten Őbenne és Őáltala hívja az embereket, hogy a Szentlélekben fogadott fiaivá és így az Ő boldog életének örököseivé váljanak.” (KEK 1)
