A sugalmazás a Szentléleknek az a tevékenysége, amellyel biztosítja, hogy a szent könyvek szerzői Isten üzenetét, az üdvösségre vezető igazságot tévedés nélkül írják le.
A Szentírás hitünk szerint Isten és ember közös műve, nem csupán emberi alkotás. Ezt az utóbbi időben többen kétségbe vonták különböző okokból. A Biblia egyes történetei például ellentmondanak a mai tudományos ismereteinknek, vagy épp nagyon hasonlóak más népek mítoszaihoz. Hogyan lehetséges akkor, hogy a Szentírás Isten szava legyen?
Hitünk szerint az írókat a Szentlélek vezette. De azok az emberek, akik az Ő sugallatára írni kezdtek egy adott korban, kultúrában éltek, aminek nyoma jelen van a Biblia lapjain. Akkoriban például még azt gondolták, hogy a Föld a világmindenség központja, s ez a világkép tükröződik a Szentírás lapjain. De hát az írók nem tudhattak többet a természettudományokból, mint koruk embere! Egyetlen dologról állítjuk csupán, hogy a Biblia tévedés nélkül tartalmazza, ez pedig nem más, mint az üdvösségre vezető igazság. Hogy hogyan jött létre a világ, hogyan jelentek meg a földön az élőlények - ősrobbanás és evolúció, vagy esetleg egészen más módon - az az üdvösség szempontjából teljesen mellékes. Épp ezért nem is az a fő mondanivalója például a teremtéstörténetnek, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, hanem, hogy Isten teremtette - hisz számomra az a fontos, hogy felismerem-e őt a világban, felismerem-e, hogy a látható valóságokon túl létezik Valaki, akinek létemet köszönhetem.
A teremtéstörténet vagy a vízözön elbeszélése ugyanakkor számos hasonlóságot mutat a zsidóság körül élő más ókori népek mítoszaival, ezért egyesek úgy gondolták, hogy a zsidók pusztán ezeket vették át. Ha azonban jobban megvizsgáljuk őket, szembetűnik, hogy lényegi dolgokban különböznek. A mítoszok is keresik a világ és az emberiség eredetét, amit úgy magyaráznak, hogy az istenek hozták létre. Ám a mítoszok szerint az istenek épp úgy a világ részei, nem léteznek öröktől fogva, hanem az őskáoszból jöttek létre épp úgy, mint a világ. A mítoszok mindig több istenről beszélnek, akiket gyakran nagyon is emberi tulajdonságokkal ruháznak fel: önzőek, viszályokat folytatnak egymással. A természet erőit, a természeti jelenségeket (pl. termékenység, születés, halál) is isteni erőknek tartja a mítosz, s az istenek ezek megszemélyesítői. A Biblia ezzel szemben egyetlen Istenről beszél, aki a teremtés és a történelem egyedüli ura. Az emberi kultúra, a civilizáció, a mesterségek, a művészetek a Bibliában az emberi tevékenység eredményei, míg a mítoszokban az ember ezeket az istenektől kapja vagy tőlük szerzi meg. A Szentírás szerzői minden bizonnyal ismerték a környező népek mítoszait, de amikor leírják például a teremtés történetét, akkor nem egyszerűen átveszik ezeket, hanem saját hitüket fejezik ki bennük és megfosztják őket minden mitologikus elemtől.
Isten sugalmazta a Szent Könyvek szerzőit. "A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ő maga cselekedett, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ő akar." (KEK 106)
