A Szentírást és a Szenthagyományt tévedés nélkül a katolikus Egyház magyarázza.
Noha az alapvető hitigazságokban a keresztény felekezetek (katolikusok, ortodoxok, protestánsok) többsége egyet ért, vannak olyan kérdések, amelyben ezek az egyházak eltérő nézeteket vallanak. Mi katolikusok azt valljuk, hogy a katolikus egyház őrizte meg és adta tovább tévedés nélkül az apostolok hitét. Csakhogy a többi keresztény felekezet is ugyanezt vallja magáról. Hol van hát az igazság?
Az ortodox keresztényekkel 1054-ben történt a szakítás, aminek oka inkább politikai volt. Az ortodoxok az első hét egyetemes zsinatot elfogadják, de az utána született katolikus dogmákat elutasítják (pl. pápai tévedhetetlenség, Mária szeplőtelen fogantatása). Hitvallásukból hiányzik az "és a Fiútól" kitétel, ahol mi azt valljuk, hogy a Szentlélek "az Atyától és a Fiútól származik". Ezt a katolikusok később fűzték hozzá az eredeti szöveghez. Mindezek miatt az ortodoxok úgy vélik, hogy a katolikusok eltértek az apostolok ősi hagyományától.
Az egyházon belüli másik nagyobb szakadás a 16. században történt. A reformátorok gyakran támadták az Egyházi hagyományt, és elvetették mindazt, ami nem található meg kifejezetten a Szentírásban (pl. a személyes gyónást, a szentek tiszteletét, a szentségek hetes számát, a pápaság intézményét). Luther szerint a hit mércéje egyedül a Szentírás (sola scriptura). A középkorban voltak visszaélések az egyházi életben, amit joggal támadtak a reformátorok, de sajnos ezekkel együtt azt is elvetették, ami az egyház ősi hagyományához tartozott.
Itt most nincs mód boncolgatni az eltérő tanításokat, de a kapcsolódó katekizmus kérdéseknél majd részletesebben megpróbálom igazolni hitünk állításait a Szentírás és az egyházatyák tanítása alapján. Most csak egy példával szeretnék élni, ami megkérdőjelezi a reformátorok hagyomány ellenességét: ha a hagyományt elvetjük, akkor honnét lesz Szentírásunk? Hisz azok a könyvek kerültek bele a Szentírásba, amelyek megfeleltek az apostolok tanításának és amelyeket a hagyomány elismert (pl. rendszeresen használták a liturgiában, felolvasták az istentiszteleteken). Tehát a hagyomány alapján állt össze a Szentírás kánonja, így mondhatjuk, hogy a Szentírás és a Szenthagyomány együtt őrzi a kinyilatkoztatást.
Noha azt valljuk, hogy a katolikus egyház magyarázza tévedés nélkül a Szentírást és a Hagyományt, testvérként tekintünk a többi keresztény felekezetre is és elismerjük minden értéküket. Az ökumenizmus jegyében azt keressük, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt, és együtt imádkozunk, hogy megvalósuljon Jézus szava:
“Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21)
