A teljes kinyilatkoztatás a katolikus keresztény vallásban található meg.
Az előző bejegyzésben ejtettünk néhány szót a kereszténységen belüli más felekezetekről. A mai kérdés kapcsán a nagyobb nem keresztény vallásokra vessünk egy pillantást.
A kereszténység a zsidó vallással áll a legszorosabb kapcsolatban, hisz Jézus maga is zsidó ember volt. A zsidó vallást az a hit éltette évezredeken keresztül, és élteti ma is, hogy őket Isten kiválasztotta a népek közül, különleges szövetséget kötött velük. Ennek a szövetségnek a legfontosabb ígérete, hogy Isten el fogja küldeni a Messiást, aki összegyűjti Izrael szétszórt fiait, letelepíti őket ősi földjükre, és ugyanakkor megvalósítja az egész emberiség békéjét a földön. A keresztény hit szerint a Messiás már eljött: ő Jézus Krisztus, aki megváltotta az embereket a bűntől, és meghirdette Isten országát (ami a szeretet legfőbb parancsán alapul). A zsidók nem ismerik el őt megváltónak, és a mai napig várják a messiást. Egyrészt, mert Jézus istensége számukra elfogadhatatlan volt, másrészt mert Jézus óta épp úgy van bűn, háború és kizsákmányolás a világban. A kereszténység számára a zsidó gyökerek nagyon fontosak (pl. a Bibliának első fele az ószövetségi szentírás, ami a zsidók szent könyveit tartalmazza), de a történelem során sajnos konfliktusok is voltak a két vallás hívei között. Ma úgy tekintünk a zsidókra, mint idősebb testvéreinkre, akikhez “előbb szólt Isten”. A világon kb. 13 millió zsidó él, elsősorban Izraelben, valamint Amerikában.
A kereszténység után a második legelterjedtebb vallás az iszlám (vagy más szóval mohamedán, muzulmán) vallás. Az iszlám zsidó-keresztény gyökereken alapszik, és úgy tekint magára, mint az utolsó, igaz kinyilatkoztatás birtokosára. Az iszlámot Mohamed alapította a Krisztus utáni 7. században. Egy Istenben hisznek, akit "Allah" néven szólítanak. A Szentháromság tanát elvetik, mert szerintük ellentmond annak, hogy egy Isten van. Szent könyvük a Korán, ami az általuk kinyilatkoztatottnak tartott írásokat tartalmazza. Elismerik ugyanakkor a Bibliát is, és pl. Jézust a próféták között tartják számon. Ma a világban kb. 1,5 milliárd muzulmán él, elsősorban Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Közép-Ázsiában.
A következő nagyobb vallás a hinduizmus, közel 1 milliárd követővel. Kb. Kr. e. kétezer évvel jött létre Indiában. Ez a legsokszínűbb világvallás, ami abból adódik, hogy nincs egységes hitrendszere: még olyan alapvető dologban sincs egységes hindu álláspont, hogy hány isten létezik. A legtöbb hindu több isten létezésében hisz, de teljesen eltérő nézeteket vallanak arról, hogy kit tekintenek a világ legfőbb urának: egyesek egy személyes Istent (pl. Sívát vagy Visnut vagy egyéb más isteneket), mások csupán egy személytelen világtörvényt. Ami általában minden hindu irányzatban közös: a Védáknak, a legősibb szent irataiknak a tisztelete, a lélekvándorlásba vetett hit, valamint a kasztrendszer. A hinduk szerint minden ember aszerint születik bele valamely alacsonyabb vagy magasabb társadalmi csoportba (kasztba), hogy előző életében milyen életet élt. A hinduizmus a legnyitottabb vallás, egyes irányzatok pl. Jézust vagy Mohamedet épp úgy tisztelik, mint saját szentjeiket.
Szintén Indiában jött létre egy másik jelentős vallás: a buddhizmus. I. e. a 6. század körül alapította Gautama Sziddhártha - közismertebb nevén Buddha. Elsősorban azok között volt népszerű, akik tiltakoztak a hindu kasztrendszer ellen. A buddhizmus elsősorban nem vallás, hanem világnézeti irányzat, maga Buddha sem írta elő, de nem is tiltotta valamilyen istenségbe vetett hitet. Buddha tanításának célja az volt, hogy segítse megszabadulni az embereket a szenvedéstől. A szenvedés oka szerinte a vágy – ezért a vágyat kell kioltani. Akinek ez tökéletesen sikerül, az elérte a nirvánát. Ez az állapot egyfajta megsemmisülést jelent, vagy - egyes irányzatok szerint - az istenséggel való végső egyesülést. Buddha szerint a legnagyobb boldogság, ami már soha nem szűnik meg. Amíg az ember el nem éri a nirvánát, addig folyton újjá kell születnie (emberként, állatként, esetleg istenként), és sok-sok életen keresztül fogja elérni az üdvösséget. Világszerte kb. fél milliárd buddhista él.
A vallások többsége az ember istenkeresésének eredményeként jött létre. Ennek során az ember sokféle választ fogalmazott meg arra a kérdésre, hogy ki az Isten, mi az élet célja. Nincs mód részletesen tárgyalni az egyes vallások tanításait, de talán ennyiből is szembetűnik a kereszténység egyedülálló volta. A kereszténységben Isten nem valamiféle személytelen világerő (buddhizmus), vagy egy távoli, hatalmas úr (iszlám), esetleg egy a sok emberképmású istenség közül (hinduizmus). A keresztény tanítás szerint "az Isten Szeretet". A kereszténység olyan Istenben hisz, aki megszólítható, aki közel van az emberhez, akinek szerető jelenléte megtapasztalható az ember életében - és aki elsősorban nem különféle aprólékos vallási előírások betartását várja el az embertől, hanem mindenekelőtt a szeretetet. S annak, aki itt a földi életben szeretetben igyekszik élni Isten és az emberek iránt, az a halála után részesül Isten soha el nem múló végtelen szeretetéből.
“Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16)
