A Szenthagyomány az Apostolok élő tanítása, amelyet az Anyaszentegyház igehirdetésével ad tovább.
A hagyomány átadása az apostolok hitének átadását jelenti. Amikor vita támadt egyes hitbeli kérdésekben, akkor hitvallásokban, dogmákban rögzítették, hogy mi felel meg pontosan az apostolok hitének. A dogmákat a zsinatokon mondták ki, és rendelték el kötelező érvényű hitigazságként minden hívő számára. A dogmák sosem új hittételek, hanem az Egyház ősi hitét fejezik ki az apostoli hagyomány alapján. Ejtsünk most pár szót a fontosabb zsinatokról.
Az eddigi 21 egyetemes zsinat közül az első hét az, amit mind a keleti, mind a nyugati egyház elismer. Ezeken meghatározták az Egyház hitét az akkoriban fellépő tévtanításokkal szemben. Néhány jelentősebbet kiemelve: az első nikaiai (níceai) zsinaton 325-ben kimondták hogy Krisztus egylényegű az Atyával. Az első konstantinápolyi zsinaton 381-ben a Szentlélek istenségét, 431-ben az efezusi zsinaton Mária istenanyaságát vallották meg. 451-ben a kalkhedoni zsinaton azt mondták ki, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. A hetedik egyetemes zsinat (II. nikaiai) a képek tiszteletét engedélyezte (súlyos viták voltak ugyanis arról, hogy a képtisztelet nem bálványimádás-e). A IV. lateráni zsinat már azok közé tartozik, amit csak nyugaton ismernek el. Itt 1215-ben a középkori eretnek mozgalmakkal szemben hoztak határozatot. 1545-63-ig tartott a trentói (trienti) zsinat, ami a reformátori tanítással szemben meghatározta a katolikus tanítást és megreformálta az egyház belső életét. 1869-70-ben volt az első vatikáni zsinat, ahol kimondták a pápa tévedhetetlenségét, ami sok vitát váltott ki és sokan támadták. Az (eddigi) utolsó egyetemes zsinat a II. vatikáni zsinat volt. Nem határozott meg újabb dogmát, hanem az idők jeleire figyelve az egyház megújítását tűzte ki célul (pl. új egyházképet fogalmazott meg, melyben hangsúlyozta a világi hívek szerepét; bevezette a népnyelvű misét - korábban latinul végezték; nyitott a más vallásokkal való párbeszéd irányába).
"Annak érdekében, hogy az evangélium az Egyházban mindig épen és elevenen megmaradjon, az Apostolok Püspököket hagytak hátra utódként azáltal, hogy átadták saját Tanítóhivatalukat. Ugyanis a sugalmazott könyvekben különleges módon kifejeződő apostoli igehirdetést az idők végezetéig szakadatlanul meg kellett őrizni. Ezt az élő, a Szentlélekben történő továbbadást a Szentírástól különböző, de vele szorosan összefüggő Hagyománynak nevezzük. Általa az Egyház a maga tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és az összes nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amit hisz." (KEK 77-78)
