Új kinyilatkoztatást azért nem várunk, mert Isten teljesen kinyilatkoztatta önmagát Jézus Krisztusban.
“A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig. (...) A századok folyamán történtek úgynevezett "magán"-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását "kiegészítsék" vagy "tökéletesítsék", hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni.” (KEK 66-67)
Annak ellenére, hogy a kinyilatkoztatást Krisztusban véglegesen megkaptuk, időről időre történnek magánkinyilatkoztatások. Ezeket az Egyház csak akkor ismeri el hitelesnek, hogyha összhangban állnak Krisztus tanításával. A utóbbi évszázadok egyik legjelentősebb magánkinyilatkoztatása Fatimában történt. 1917. május 13-án, majd ezt követően októberig minden hónap 13-án, három pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya. Megmutatta a poklot, bűnbánatra és az ő Szeplőtelen Szívének tiszteletére szólított fel, ami által az emberek megmenekülhetnek. Beszélt a második világháborúról, és arról, hogy Oroszország milyen kárt okoz a világnak, ha a keresztény hittől elpártolva a kommunista rendszer kiépíti.
A titok első két része nyilvános volt, harmadik részét azonban sokáig a Vatikánban őrizték lepecsételt borítékban. 1981. május 13-án a pápa egy nyilvános audienciát tartott a Szent Péter téren, és épp lehajolt, hogy néhány gyermek fatimai szentképét megáldja, amikor Ali Agca rálőtt. Az első golyó a fejére irányult, de nem találta el, mivel épp lehajolt, a második azonban már talált. A sebesülés súlyos volt, de az orvosoknak sikerült megmenteni a pápa életét. A merénylet után - mivel épp a fatimai jelenés napján történt - II. János Pál magához kérette a 3. titkot tartalmazó levelet. A harmadik látomásban ez állt: “láttunk egy fehérbe öltözött püspököt "akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya". (...) egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt” (Fatima Üzenete - Hittani Kongregáció). A pápa úgy értelmezte, hogy ez a látomás az ellene elkövetett merényletre utal. Ugyanígy vélekedett Lúcia nővér is, aki még életben volt a három pásztorgyerek közül, akiknek a Szűzanya megjelent: “egy anyai kéz vezette a golyó pályáját, és a haldokló pápa megállt a halál küszöbén”. A pápa ezt követően több alkalommal Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta a világot.
Fatimában a Szűzanya bűnbánatra és megtérésre szólította fel az embereket. Jozeph Ratzinger teológiai kommentárjában így összegzi Fatima üzenetét: “Végezetül még szeretném idézni a titok joggal híressé vált mondását: "Az én Szeplőtelen Szívem győzni fog". Mit jelent ez? Azt, hogy az Isten számára nyitott, az Isten szemlélése által megtisztult szív erősebb minden fegyvernél. Mária "igenje", szívének szava megváltoztatta a világtörténelmet, mert bebocsátotta a Megváltót e világba (...) A Gonosznak van hatalma a világban, látjuk, újra meg újra megtapasztaljuk; van hatalma, mert a mi szabadságunk eltéríthető Istentől. Mióta azonban Istennek emberi szíve van és az emberi szabadságot a jóra, Isten felé fordította, nem a rosszra való szabadságé az utolsó szó. Azóta érvényes: "A világban üldözést fogtok szenvedni, de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Fatima üzenete arra biztat, hogy merjünk bízni ebben az ígéretben.”
